Pigot

A Pigot vagy Egyiptomi Pasa nevű, szép kerek , 82,25 karát tömegű gyémánt is Indiából származik Lord Pigot madrasi kormányzóról nevezték el, aki Európába hozta, és 1775-ben Londonban értékesítette. A követ 1801-ben ismét áruba bocsátotta, de az új tulajdonos birtokában sem maradt sokáig, mert 30000 fontért az egyiptomi alkirály vásárolta meg. E szép, nyolcoldalú briliánsra megmunkált gyémánt tömege az utolsó átdolgozás után körülbelül 49 karát lett.

A Nassak

A Nassak gyémánt nevét a hasonló nevű Indiai városról kapta. Eredeti tömege 90 karát volt. Sokáig egyik környékbeli templom kincsei közé tartozott, majd törzsek közötti villongások során eltűnt. Később a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került, majd egy londoni ékszerészhez. Tőle Lord Westminster vásárolta meg, később pedig G. Nauboussin. Így került a kő Párizsba. A 79 karátos, háromszögletűre csiszolt követ Harry Winston amerikai drágakő-kereskedő vette meg, és smaragdcsiszolásúra dolgoztatta át. Tömege átcsiszolva már csak 43,3 karátot nyomott. Jelenleg New Yorkban található.

A Regent vagy Pitt

XVI. Lajos francia király koronaékszereinek világhírű darabja szintén Indiából, a Golkonda melletti Partial bányából származik. Halványsárga színű, 410 karát tömegű gyémántot 1701-ben találta egy indiai rabszolga, s felajánlotta egy matróznak, ha kiszabadítja rabságából. A matróz elveszi gyémántot, de ígéretét megszegi, nem szabadítja ki a rabszolgát, sőt, hogy megszabaduljon tőle, megöli. A kő matróztól egy Janchund nevű kereskedőhöz kerül, aki 1702-ben Madrasban eladja Pitt angol kormányzónak (innen származik a Pitt elnevezés). Pitt megmunkáltatta és az arányos (31,6 mm hosszú, 29,9 mm széles és 20,9 mm magas) megmunkálás után a 140,5 karátos gyémántot eladta Fülöp orleansi hercegnek, aki XV. Lajos számára vásárolta meg.

A kő 1723-ban már XV. Lajos koronáját díszíti. 1792-ben még a koronaékszerek között van, de a forradalom idején együtt ellopták, azonban később megkerült. Története a továbbiakban is eléggé viharos, sokszor cserél gazdát, és csak az 1887-es árverés után jut ismét vissza a koronakincsek közé. Az elbeszélések szerint a második világháborút a Chambord-i kastélyban egy kandalló háta mögött vészelte át.

Jelenleg a Louvre múzeumban őrzik.

A Koh-i-nur: Indiai gyémánt

Az indiai gyémántok közül a legrégebbről ismert és a legnagyobb. Az ottani legendák szerint története 5000 évre vezethető vissza. Ekkor találták Golkonda vidékén. Első tulajdonosa a mogul dinasztia alapítója és uralkodója, Vikramaditya volt. A Dinasztia birtokában volt i.e. 56-ig, amikor a híres gyémántot elrabolták. Igazi történetét azonban csak 1304-től lehet nyomon követni, amikor Ala-ed-din szultán meghódítja Malva közép-indiai tartományt, megszerzi a gyémántot, és magával viszi Delhibe. Ezután a gyémánt Timur Lenk egyik utóda az oroszlánként ismert Báber 1525-ben behatol az országba, elfoglalja Delhit, és a gyémánt az ő kezébe kerül. Később, 1665-ben a gyémánt Aurangeb sah tulajdona volt, majd 1739-ben Nadir perzsa sah birtokolja. A monda szerint, amikor meglátta a csodálatos ékkövet, elragadtatásában így kiáltott fel: "üdvözöllek, Koh-i-nur!" (a fény hegye). Nadir sah meggyilkolása után, 1747-ben az utódok között kitört trónviszályt követően a gyémánt az Afgán Durrani-dinasztia alapítójához, Achmed sahhoz került, aki magával vitte Kandaharba. Fia, 1773-ban az afgán királyság székhelyét Kabulba tette és a gyémántot is magával vitte. Halála után 1793-ban fiai közül Schuja lesz az uralkodó és a gyémánt tulajdonosa. Testvére, Mahmud 1813-ban megfosztja trónjától. Schuja a Lahore-i király, Rundsit Sing udvarába menekül, aki megszerzi magának gyémántot. A királyi udvarban maradt mindaddig, míg az angolok el nem foglalták a várost. Az akkori Kelet-Indiai Társaság 1850-ben Viktória angol királynőnek ajándékozta.

A Koh-i-nur eredeti tömege 800 karát volt, de ekkor már csak 191 karátot nyomott. Ennek oka az, hogy Aurangzeb apja, Jehan sah, a velencei Hortenzio Borgióval megmunkáltatta, s ekkor következett be a nagy súlycsökkenés. Ez a megmunkálás nem volt a legsikeresebb, ezért 1852-ben Coster, a híres amszterdami köszörűs újra átcsiszolta, s ezáltal tömege 108,9 karátra csökkent. Sajnos, a nem megfelelő csiszolás miatt a kő fénye sem javult sokat, ezért a mai formája sem a legmegfelelőbb a kő szépségéhez képest.

A Koh-i-nur jelenleg az angol korona homlokrészét ékesíti.